bank

A válság után a háztartások pénzügyi helyzete jelentősen átformálódott. A hatalmas adósságot még mindig a hátukon cipelték, de a feltételek hamar javulás mutattak, és a megtakarítás is újból lehetővé vált. Míg 2010-ben a háztartások még jövedelmük 24 százalékát fizették a hiteleik törlesztésére, addig 2015 már csak 15 százalékát. A TÁRKI kutatói egyik új kiadványukban pontosan arra keresték a választ, mik azok a jellemzők, amelyek befolyásolják a megtakarítások, a hitelfelvétel és eladósodottság alakulását a háztartások körében.

A 2008-as válság előtt különösen alacsony volt a háztartások megtakarításának mértéke, ugyanakkor a hitelek nagyon kelendőek voltak. Ez a kettősség a háztartások nagymértékű eladósodását okozta, mivel majdnem minden 3. háztartás érintett volt valamilyen hitelben. A devizahitelek problémája és a válság hatása együttesen eredményezte, hogy a háztartások óvatosabbá váltak a hitelekkel szemben. Így a válság utáni években megtakarítások aránya egyre jobban növekedni kezdett, míg az emberek az az adósságaik csökkentésébe is belefogtak, és egyre aktívabban kezdték a hiteleiket visszafizetni.

2015-re csökkent a hitellel terhelt háztartások aránya, és a devizahitelektől is sikeresen megszabadultak. Emellett a törlesztési nehézségekkel küzdő háztartások aránya is csökkent, és az átlagos törlesztő-részlet mértéke a jövedelemhez viszonyítva is csökkenést mutatott.

Ez jellemzi a háztartási megtakarításokat

A TÁRKI felmérésében a megkérdezettek válaszai alapján azt találta, hogy 2015-ben a legnépszerűbb megtakarítási forma az életbiztosítás volt, mellyel a háztartások 23 százaléka rendelkezett. Önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal, vagy nyugdíj-előtakarékossági számlával a háztartások 11 százaléka bírt. Emellett nem meglepő módon a bankbetétekben tartott vagyon a 2010-es 10 százalék után 2015-ben már csak 6 százalék volt, míg az értékpapírok aránya is 6 százalék körül mozgott. Devizaszámlája és lakástakarék pénztári megtakarítása is csak a megkérdezett háztartások 6-7 százalékának volt tavaly. De a készpénz is fontos maradt a megtakarítások között, bár aránya a 2005-ös 18 százalékról 2015-re 11 százalékra csökkent.

Az már viszont érthetetlen, hogy az értékpapír aránya a megkérdezettek alapján miért ilyen alacsonyra jött ki. Az állampapírok és befektetési alapok igen népszerűek lettek az utóbbi években, és a 6-7 százaléknál jóval nagyobb szeletet képviselnek a megtakarításain belül (az MNB adatai alapján az együttes arány 30 százalék is lehet).

Ennél még érdekesebb lehet, az hogy melyek azok a tényezők, amik meghatározzák, milyen jellegű megtakarítással rendelkeznek a háztartások, vagy éppen mennyire adósodtak el. Természetesen az életkor mellett leginkább a kézhez kapott jövedelem és az azzal szorosan összefüggő iskolai végzettség szab határt annak, hogy egyáltalán gondolkodunk-e valamilyen megtakarításban. Ugyanakkor a megtakarítások elérhetősége, és hozzáférhetősége szempontjából fontos az adott település típusa, és a családban lévő gyermekek száma is, hiszen a gyermekekről való gondoskodási igény is növelheti a megtakarítást.

A háztartások jellemzőinek ismeretében az is megállapítható, hogy a megtakarítási formákkal az egyes háztartások milyen eséllyel rendelkeznek. Nem meglepő módon a bankbetét leginkább a legidősebbek körében tarolt, viszont a legnagyobb jövedelemmel rendelkező háztartások is előszeretettel tartották a megtakarításukat betétben. A bankbetétek szerepe ugyanakkor a kistelepüléseken alacsonyabb volt, mint a Budapesten élők esetében. Az értékpapírok szerepe is a legmagasabb jövedelmű háztartások esetében volt jelentős. Viszont az élet- és nyugdíjbiztosítás esetében már a végzettség hatása is érvényesül, mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb eséllyel választottak ilyen megtakarítást is.

Mi játszik közre a háztartások eladósodottságában?

Az életkor a banki hitelek esetében is meghatározó jellegű, ami teljesen érthető, hiszen a nagyobb hitelfelvételt, mint például a lakáshitel, nem a nyugdíjas éveinkre hagyjuk. Az adatok alapján is pontosan ez jött ki, mivel a fiatalabb korcsoportba tartozó háztartások nagyobb eséllyel törlesztenek valamilyen hitelt. Ugyanakkor a magasabb jövedelmű háztartások esetében is kisebb az esélye, hogy hiteltartozásuk lett volna, míg a párkapcsolatban élők, viszont a gyermekkel rendelkezők már nagyobb valószínűséggel adták hitelfelvételre a fejüket.

Szerencsére az eladósodásban érintett háztartások helyzete is számottevő javuláson ment keresztül. Míg 2010-ben átlagosan a havi jövedelem közel 21 százalékát fordították hitel-törlesztésre, addig 2015-ben ez az arány már csak 15 százalék volt. Ráadásul a legszegényebb háztartások törlesztési terhei is csökkentek, és azon háztartások helyzete is 10-ről 4 százalékra javult, akik nem bírták gond nélkül törleszteni hitelüket.

A válság több háztartás helyzetét alapjaiban rázta meg a gazdasági helyzet rosszabbodása és a munkahelyek megszűnése miatt, de a növekvő törlesztő-részletek is jelentős többletterhet róttak rájuk. A válság miatt kieső jövedelmek sok esetben arra kényszerítették a háztartásokat, hogy valamilyen módon pénzzé tegyék a már felhalmozott vagyont vagy megtakarítást is. A TÁRKI felmérése alapján a 2007 óta eltelt időszakban a háztartások nagy része rendelkezett valamilyen megtakarítással (60 százalék) és vagyontárggyal (70 százalék), ugyanakkor egy részük hozzá is nyúlt a tartalékhoz (13 százalék), vagy eladta a vagyontárgyait (16 százalék), hogy ezáltal fedezze a havi kiadásait.

A válság következtében súlyos helyzetbe került háztartások esetében a felhalmozott vagyon eladásának és megtakarítások felélésének motívuma erősebb volt. Ezek a családok gyakrabban fordultak bankszektoron kívüli kölcsönfelvételhez is, mivel a bankok is ódzkodtak a hitelezéstől. Ugyanakkor a magasabb életkorral a hitel igénybevétele csökkenést mutatott, míg az alacsonyabb végzettségűek a megtakarításaikat nagyobb mértékben élték fel.