bank

Legtöbbünk számára korlátozottak a lehetőségek a pénzügyekben, vagyis folyamatosan rá vagyunk kényszerítve, hogy döntéseket hozzunk. Nem mindig van jó megoldás, ekkor a kisebbik rossz lehet az üdvözítő kiút. Az egyik amerikai lap összeszedte, hogy az egyes életkorokban mik azok a fő hibázási lehetőségek, amelyeket nagy valószínűséggel elkövetünk. A legtöbb esetben a nyugdíjunk szenvedheti ennek kárát, de van remény, hogy ne így legyen.

Ahogy öregszünk, a kapcsolatunk a pénzzel is fokozatosan megváltozik, ami egyben azt is jelenti, hogy különböző hibákat követhetünk el. Az életünk minden egyes új szakaszában más stratégiát kell követnünk, és minden egyes életszakaszban rátalálunk olyan új utakra, melyekről bebizonyosodik, hogy nem lehet ezekkel a stratégákkal követni. Persze minden ember különféle utakat jár be az élete során, viszont vannak életszakaszok, melyeknél tipikus hibákba bele lehet esni. A következőkben életkorok szerint vesszük ezeket sorra a Wall Street Journal írása alapján, miközben felvázoljuk a megoldási lehetőségeket is.

A 20-as évek: a tudatlanság okozza a vesztünk

Az amerikai friss tapasztalatok nagyon illenek ránk is, márpedig odakint a 20-as éveikben járó fiatalok a biztonságra törekszenek, miközben a szakértők szerint éppen ebben a korban kellene igazán kockázatos befektetéseket választani. A felmérésekből kiderül, hogy a fiatalok nem sokat tudnak a pénzről és a befektetésekről ebben a korban, ezért inkább az alacsony kockázatú portfóliókat választják. A pénzügyi tudás hiánya mellett ódzkodnak az egyéni döntésekről és a kockázatoktól, mert félnek attól, hogy hibát követnek el. Több tanáccsal is szolgálhatnak a szakértők, érdemes magasabb részvényarányt választani ilyen korban, de bőven megengedhető, ha a szakmai képzésünkre fordítunk nagyobb összegeket, ami később többszörösen megtérülhet. És még valami, ne legyünk türelmetlenek, mert az megbosszulja magát.

A 30-as évek: minden a nyakunkba szakad

Aki már a 30-as éveiben jár, az sok esetben már nagyobb döntéseket is meghoz, úgy mint házasság, gyerekvállalás. A tapasztalatok szerint úgy vágnak bele ebbe az életszakaszba az emberek, hogy túlzottak a várakozásaik. Más szóval, olyan életszínvonalat szeretnének elérni, mint amit a saját szüleiknél megtapasztaltak a fészekből való kirepülés előtt. Márpedig ezt nem lehet ilyen gyorsan elérni, főleg úgy, hogy sokan komoly adóssággal és magas kiadási szint mellett vágnak neki az évtizednek. Összefoglalva, túlságosan összetett impulzusok érik az embereket, ekkor viszont a hibázási valószínűség is megnő. Fontos, hogy ilyenkor is hideg fejjel döntsünk, ne vállaljunk a bevételeinkhez képest túl nagy kiadást, és lehetőség szerint már kezdjünk el takarékoskodni. Tipikusan ilyenkor lehet már elgondolkozni a nyugdíjcélú megtakarításokon is.

A 40-es évek: elhatalmasodnak a kiadások

Ebben az életkorban már ott tartunk, hogy az életpályánk felénk eltelt, ezért sokan úgy döntenek, hogy eljött a költekezés ideje. Két kulcsfontosságú terület van, ahol hibázni tudunk, ez a lakás és a gyermek. A tengerentúlon a háztartások egy része túl sokat költ az ingatlanára, sokak számára elviselhetetlen terhet jelent a ház megvételével járó jelzáloghitel visszafizetése. Kint a nagyobb házakat a hazaiaknál jóval hosszabb futamidejű hitelekkel vásárolják meg, márpedig, ha nem törlesztünk előre vagy nincs elegendő fizetésünk, akkor nem tudunk eleget félretenni a nyugdíjra.

A háztartások másik része a 40-es éveiben azon találja magát, hogy túl sokat költ a gyermekeire. Az évtized végére a gyermekek már ott tartanak, hogy a középiskola után felsőoktatásba mennének, ami odakint komoly költségekkel jár együtt. Azért fordulhat ez elő, mert az emberek nem tudnak elkezdeni időben megtakarítani a továbbtanulásra, hiszen nem látják biztosan, hogy hova mehet tovább a gyermekük. Miközben ott van a „szendvics” effektus is, ami azt jelenti, hogy egyik oldalról az embernek az idősebb szüleivel, míg másik oldalon a továbbtanuló gyermekével kellene foglalkoznia. Nem marad más hátra, mint hogy lehetőségeinkhez mérten takarékoskodni, sajnos ilyenkor esik áldozatul a nyugdíjcélú-megtakarítás, ami később megbosszulja magát.

Az 50-es évek: ajjaj, már nem tudom magamat utolérni

Az emberek tipikusan ekkor szembesülnek azzal a rémálomszerű ténnyel, hogy nem lesz elég megtakarításuk a nyugdíjra. A helyzetet súlyosbítja, hogy ma már sokkal tovább élnek az emberek, vagyis nagyobb nyugdíjcélú-megtakarításra van szükség, hogy ugyanazt az összeget tovább élvezhessék. A gyermekek ilyenkor már kirepülnek, viszont a felsőoktatást továbbra is fizetni kell, és kompromisszumokat kell kötni az életszínvonalat illetően. Sajnos ilyenkor látjuk be igazán azt is, hogy az a karrierpálya, amit terveztünk, az nem vált valóra és korábban sokkal visszafogottabban kellett volna kezelni a pénzügyeinket. Ekkor már valószínűleg késő nagyobb megtakarítást felépíteni a nyugdíjra, így az egyetlen megoldás az marad, ha a nyugdíjba vonulás idejét kitoljuk. Gondoljunk csak bele, hogy ha a nyugdíjazást 62 év helyett 70 évre elcsúsztatjuk, akkor a havi nyugdíjunk közel 80%-kal lehet magasabb.

A 60-as évek és azon túl: elvesztjük a fonalat

Nehéz beismerni, de a kutatások szerint, ahogy egyre idősebbek leszünk, egyre kevésbé tudunk megbirkózni a komplex pénzügyi döntésekkel. Egy híres amerikai professzor szerint az embereknél 53 éves korban jön el az a pillanat, amitől kezdve már csak egyre rosszabb pénzügyi döntést vagyunk képesek hozni. Pontosan ezért a döntési kompetenciákat át kellene adni egy arra hivatott személynek. Meglepő ötletnek hangzik, de szükség lenne egy „pénzügyi jogosítványra”, aminek hiányában bizonyos befektetésekhez nem juthatnánk hozzá. Teljesen jogos a felvetés, mert egy egész élet megtakarítása mehet rá, ha nem hozunk jó döntést.