Kire bízzam a vagyonom?
2014 06 11. 17:20 Bank
Sokan vannak időszűkében: vagy a munkájukkal foglalkoznak vagy a pénzükkel. Ez bizonyos összeg felett feloldhatatlan ellentétnek tűnik. Pedig, mint szinte mindenre, erre is létezik megoldás: a vagyonkezelés. Mit jelent egyáltalán ez a szolgáltatás? Hogyan válasszak a lehetőségek közül? Honnan tudjam, hogy jól választottam? Egyáltalán mennyibe kerül mindez? Segítünk megválaszolni a kérdéseket!
A vagyonkezelés
A vagyonkezelés arról szól, hogy szakemberek segítenek befektetni a pénzünket. Mielőtt kezelésbe vennék a pénzünket ki kell töltenünk egy kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ezzel két formában találkoztunk:
- Néhány unalmas kérdés, amit csak azért kapunk meg, hogy a jogszabályoknak megfeleljen a szolgáltató. Ha ez az érzésünk érdemes azonnal felállni és más szolgáltatót keresni.
- Amikor tényleg velünk foglalkoznak: egy csaknem olyan részletes, és mély kérdőív, mintha hitelt vennénk fel. Magába foglalja a jövőbeni céljaink ismertetését, kitér a pénzügyi ismereteinkre és a kockázatokhoz való hozzáállásunkat is próbálja lemérni. Érdemes őszintén válaszolni a kérdésekre, mert ennek a kérdőívnek az eredménye határozza meg, hogy milyen befektetések illenek hozzánk.
A kérdőív eredménye határozza meg azt is, hogy milyen befektetéseket javasolhatnak nekünk a vagyonkezelők. Hogy ez valóban csak egy javaslat, vagy pedig tényleges adás-vétel, az attól függ, milyen típusú vagyonkezelést választottunk.
1., A döntés a mi közünkben marad
Az egyik vagyonkezelési típusban a vagyonkezelő szakemberei csak javaslatot tesznek a befektetés kiválasztására. Minden egyes tranzakcióhoz az ügyfél jóváhagyása szükséges. Ez elég nagy kontroll a vagyonkezelő felett, de ilyenkor elengedhetetlen a hozzáértés és idő a vagyon tulajdonosa részéről. Egyenként, minden befektetésről el kell döntenünk, hogy az jó lesz-e nekünk, vagy sem. (A leggyakoribb hiba, hogy éppen Balatonra utazunk, és az autópályán felhív a tanácsadónk egy befektetési ötlettel. Péntek délután 16:00-kor 32 fokban se mondjunk azonnal igent egy befektetésre, mert később megbánhatjuk.)
Azzal érdemes tisztában lenni, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatunk alapján meghatározott kockázati szintünknél nem ajánlhatnak magasabb kockázatú befektetést számunkra. Még akkor sem, ha az lenne az évszázad ügylete. (Természetesen, ha nagyon szeretnénk, megvásárolhatjuk az adott befektetést, de aktívan semmiképpen nem értékesítik számunkra.)
2., A vagyonkezelő dönt helyettünk
A másik iskola szerint a vagyonkezelő megállapodik az ügyféllel a keretekben, és azon belül önállóan kezeli a rá bízott vagyont, anélkül, hogy a pénz tulajdonosát értesítené minden egyes ügyletről. Tehát azt csinál a vagyonkezelő, amit akar! Azért nem egészen. Az ilyen típusú vagyonkezelést mindig megelőzi, egy részletes megbeszélés, ahol rögzítjük azokat a peremfeltételeket, amelyek között a vagyonkezelő szabadon dönthet. Lássunk egy élő példát: meghatározhatjuk pl. hogy befektetéseink maximum 60%-a lehet részvény típusú, de az is csak befektetési alapokon keresztül és legalább 40% kötvény típusú befektetést szeretnénk. Mindemellett semmi esetre nem kívánunk tőkeáttételes ügylettel rendelkezni, azaz olyan befektetést nem szeretnénk, ahol 100 Ft elhelyezésével 500 Ft-nyi befektetést hajtunk végre és többet is veszíthetünk, mint az adott befektetéshez rendelkezésre bocsátott 100 Ft. Ha nem értjük ezen definíciókat azután sem, hogy hosszasan elbeszélgetett velünk a szolgáltató és nem érezzük azt, hogy valós válaszokat kaptunk olyan kritikus kérdésekre, hogy „mennyit veszíthetek egy rosszabb időszakban?” és „várhatóan mennyit nyerhetek az adott befektetéssel hosszabb távon?”, akkor ismét csak azt tudjuk javasolni, hogy keress egy másik szolgáltatót.
Természetesen ilyen típusú vagyonkezelés esetén is láthatjuk az portfóliónkat, és annak teljesítményét. Ráadásul félévente/évente a vagyonkezelővel együtt áttekintjük az elmúlt időszak teljesítményét, és ha szükséges finom hangolhatjuk a keret-megállapodásunkat.
Mennyibe kerül a vagyonkezelés?
Az első típus általában ingyenes, de elképzelhető pár ezer forintos havi díj is. Viszont minden egyes vételnél és/vagy eladásnál díjat kell fizetnünk a tranzakciók után, függetlenül azok nyereségességétől.
A második típusnál elképzelhető fix díjas, sikerdíjas vagy mindkét díjat alkalmazó vagyonkezelés. A fixdíjat alkalmazó szolgáltatók általában az ott tartott vagyonunk 1%-át kérik a szolgáltatásuk ellenértékeként. Sajnos itt is független a díj a nyereségességtől. Viszont a sikerdíjnál sokkal motiváltabbak a vagyonkezelők a siker elérésére. Ilyenkor ugyanis a lekötött betétek kamatai (vagy még inkább a rövid futamidejű állampapírok hozamai) felett elért hozamból részesülnek. (Általában 20% a jussuk).
Példa ez utóbbira: ha 100 Ft nyereséget ér el a vagyonkezelő, akkor ebből 20-at megtart, míg 80 Ft minket gazdagít.
Ha mindkét díjat alkalmazza a szolgáltató, akkor a fix díj általában 1% alatt marad, de a sikerdíj nem feltétlenül csökken. Nem nehéz belátni, hogy nekünk, mint ügyfélnek a csak sikerdíjat alkalmazó vagyonkezelő a legjobb döntés. Sajnos a bankoknál nem igazán divat a sikerdíj.
Honnan tudom, hogy jó helyen vagyok?
Természetesen a legjobb fokmérője a jó vagyonkezelőnek, maga a hozam. Hiszen ezért bízzuk valakire a pénzünket, hogy a lekötött betéteknél magasabb hozamot érjünk el. Ha ez teljesül, akkor az sem mindegy, hogy mekkora hozamingadozással érte el az vagyonkezelő az adott hozamot. (Természetesen itt a minél kisebb hozamingadozás a preferált.) Ráadásul mindkettő értékét el kell helyeznünk térben: össze kell hasonlítani a kockázatviselő képességünkkel. Ha ez a három egyezik, valószínűleg jó kezekbe kerültünk. Ám ezen kívül van még pár tényező, amire figyelni kell.
Mik utalnak arra, hogy nem a legjobb helyen vagyok?
Sokkal könnyebb azt felismerni, ha nem a legjobb helyen van az ember, mint azt, hogy a legjobb helyen kezelik a vagyonát. A kevésbé optimális választásra utalhat például a túl gyakori üzletkötés. Az első típusú vagyonkezelésnél egyértelmű, hogy miért történik mindez: a vételi és eladási jutalék a cél.
A második típusú vagyonkezelésnél már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Ott inkább arra kell ügyelni, hogy az előre meghatározott keretrendszerben ne mindig a megengedett legkockázatosabb portfólióban legyen a pénzünk. A piac változásával kell lennie olyan időszaknak, amikor kevésbé kockázatos befektetésekben található a vagyonunk. És itt főként az arányok érdekesek: ha nagyon hosszú ideig nincs szükségünk a pénzünkre, akkor hiába vagyunk kockázatkerülők, attól még pár százalék mérsékelt kockázattal futó termék megfelelő lesz számunkra. Viszont ha a pénzünk nagy része folyamatosan kockázatos eszközben áll, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy nem a mi érdekeinket vették figyelembe. Ez ugyanis a vagyonkezelőnek kedvez. Minél magasabb a kockázati szint, annál magasabb a vagyonkezelő bevételi potenciálja. Ahogy a mondás tartja: „Kockázat nélkül nincs nyereség.”
Bankmonitor.hu tanácsai
Néhány jó tanács, ami segíthet a választásban:
- Preferáljuk a csak sikerdíjas vagyonkezelőket!
- Gyanakodjunk, ha nem kérdeznek sokat, mert így nem ismerik meg az igényeinket!
- Inkább alacsonyabb kockázat felől óvatosan haladjunk a kockázatosabb portfólió felé!
- Ellenőrizzük rendszeresen, miben van a pénzünk!
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.
