bank

A hét közepén munkába igyekezvén hallgatom a Gazdasági Rádiót. A téma: aranybefektetés, megszólaló: az egyik aranybefektetésre specializálódott cég vezetője. Szerinte már meg lehetne próbálni kis kockázattal aranyat vásárolni, hiszen az év második felében jellemzően „jól szokott teljesíteni az arany”. De azért csak óvatosan: „használjunk szűk stopot”.

Nézzük meg az eredményt péntek reggelre: 90 dollárt esett az arany ára, ami 6,5%-os bukta egy két nap alatt… Na persze a szűk stop…

Több alkalommal írtunk róla, hogy ne higgyük el; a válság idején biztos befektetés az arany. Ne higgyük el egy olyan időszak után, ahol megtízszereződött a nemesfém ára. Ráadásul a 2000 dolláros csúcsról fokozatosan, kisebb-nagyobb esésekkel 1300 dollárig lecsorgó árfolyamnak van egy olyan következménye, hogy nagyon sokan égették meg magukat most már azzal, hogy magasabb szinten vásároltak. Számukra kényelmetlen lehet a befektetés tartása.

De mi is történt a befektetési piacokon hirtelen? Az amerikai jegybank elnökének nyilatkozata új szelek érkezését hozta, jelezve, hogy a monetáris enyhítés sem tart örökké. A kötvényhozamok elkezdtek emelkedni, lassan újra lehet pénzt keresni hagyományos befektetéssel, nem feltétlenül kell olyan dologba fektetni (arany), melynek az árát egyetlen tényező mozgatja, a hit, hogy mindenki ezt fogja vásárolni.

Miért megfoghatatlan és értelmezhetetlen az átlagember számára (bár vélhetően nem is nekik szólt a tanács): a fektessünk aranyba szűk stoppal? Kezdjük azzal, hogy a „stop” jelentése nem más, mint a befektetés megvalósításakor azonnal adunk egy megbízást arra, hogy ha számunkra kedvezőtlenül alakul az árfolyam (esik), akkor még limitált vesztességgel (pl. 1-3%-kal) eladjuk a befektetésünket. Ez a stratégia kizárólag nagyon aktív befektetési stílus mellett lehet megvalósítható. Ami viszont rögtön egyet is jelent azzal, hogy spekulálunk és nem hosszú távra fektetünk be. A pénzünk egy bizonyos részével ezt is tehetjük, a fontos, hogy csak megfelelően kis részével, 10-15%-kal tegyük.

Legyünk tisztában azzal, hogy a „stop” nem csodaszer. A profi befektetőknek kötelező használni, a magánbefektetőknek sem ártalmas. De ne higgyük azt, hogy mindentől megvéd. Ha csak úgy próbálkozgatok pl. aranybefektetéssel, kétnaponta veszek egy kicsit és mindig 1%-os veszteségnél eladom (azaz stopot alkalmazok), akkor szépen megfizetem a tranzakcióhoz tartozó költségeket és elveszítek 1%-ot minden alkalommal. Amennyiben mindezt koncepciótlanul teszem, úgy 10 sikertelen próbálkozás után 15-20%-os veszteségnél fogok tartani.

A vérbeli befektetők hitvallása, hogy stop nélkül nem lehet élni. És igazuk is van. Egy veszteséges pozícióban szenvedni és nézni, hogy a veszteség folyton csak nő, nagyon fájdalmas és egészségtelen (pénzügyileg is).

Állításunk ezen a ponton csupán annyi, hogy azért mert létezik stop, a veszteség minimalizálására, azért még ne hajtsunk végre olyan befektetést, ami „hátha bejön” megalapozottsággal bír.

Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.