bank

Nagyon kapósak most a hitelek, de ilyen időszakban sem feledkezhetünk meg arról, hogy a saját biztonságunk érdekében érdemes takarékoskodnunk. Több céllal is tehetjük mindezt, legyen szó akár vésztartalékról, egy új autó vásárlásáról vagy esetleg nyugdíj-kiegészítésről. Mindegyik célhoz párosítani tudunk egy jó termékeket, amivel megkönnyíthetjük a helyzetünk. Ha nyugdíjról van szó, akkor itt is több lehetőségből válogathatunk, de korántsem mindegy, hogy melyik mellett tesszük le a voksunk. Mi a befutóra tennénk, és cikkünk végén ki is derül, hogy mi mire fogadnánk nagyobb összegben.

Senkinek sem kell taglalnunk, hogy mennyire fontos a takarékoskodás. Még akkor is, ha manapság a lekötött betétek alig hoznak és a kockázatmentes hozamok sincsenek olyan szinten, amit évekkel ezelőtt megszokhattunk. Viszont nincs is annál jobb, mint amikor a céljainkat saját erőből képesek vagyunk elérni, és akinek szüksége lenne segítségre, annak még mindig ott vannak az egyre olcsóbbá váló hiteltermékek (személyi hitel és lakáshitel például).

Az utóbbi évek sokunk számára inkább a gyűjtögetésről szólt, a válság utáni időszakban felértékelődött a vésztartalék felhalmozása, miközben az utóbbi fél év adata alapján megindult a hitelfelvételi láz. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy már júniusban több hitelt vettünk fel, mint amennyit törlesztettünk. Az olló pedig egyre csak nyílik, többek között azért, mert olyan lendületet vett az ingatlanpiac hazánkban, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Több helyen kamatoztassuk a pénzünk

Ettől elvonatkoztatva, mindig jól jön a megtakarítás a háznál, a legjobban akkor tesszük, ha a célok szerint rangsort állítunk össze. Ahágy ház, annyi szokás, de vannak olyan általános szabályokat, melyet mindenki nyugodtan követhet. Ilyen, hogy bármi legyen is, vésztartalékot érdemes felhalmozni a váratlan események kivédésére. Jellemzően 3-6 hónapra elegendő összeget ajánlatos megspórolni, hogy esetleg egy váratlan munkanélküliséget, vagy nagyobb egyszeri kiadást fedezhessünk belőle.

Amennyiben ezzel megvagyunk, akkor a következő lépcsőfok már nagyobb lélegzetvételű kiadások alapját teremtheti meg. Ehhez akár több év (3-5 év vagy afeletti) kitartó takarékoskodására lehet szükség, viszont cserébe egy autóra vagy akár már egy lakás megvételéhez szükséges önerőre is szert tehetünk. Számtalan eszköz adott a kezünkben (lakáscélra például a legjobb mind közül a lakástakarék), és itt már nem is kell feltétlenül olyan alacsony kockázatot vállalnunk, nyugodtan válogathatunk a vonzóbb lehetőségek közül is a nagyobb hozam reményében.

Nem feledkezhetünk el viszont arról sem, hogy vannak első ránézésre beláthatatlanul hosszú előtakarékosságot megkövetelő célok is. Lehet, hogy ezeket nem kezeljük egyelőre külön, de optimális esetben érdemes ezeket is külön „felcímkézni”, hogy tudjuk, mire is rakunk félre. Ide tartozhat a gyermekek taníttatására fordítható összeg, de tetszik vagy sem itt kellene megjelennie a nyugdíjcélú megtakarításoknakis.

Sok kicsi sokra megy

Az állami nyugdíj mértéke a keresetünkhöz képest egyre kisebb lesz az időben előre haladva (a romló demográfiai környezet arányaiban egyre kisebb nyugdíjat enged kifizetni), ezért ha meg akarjuk úszni az évekkel kitolt tényleges nyugdíjba vonulást, akkor már most kezdjük el az öngondoskodást. Nagyon egyszerű a képlet, olyan megtakarítási összegre van szükségünk, amelyet nem lehet egyik pillanatról a másikra felépíteni. Vegyük alapul, hogy 20 millió forintot kell összegyűjtenünk. Ezt egy önkéntes nyugdíjpénztárral már havi 10 ezer forint megtakarítással is elérhetjük, ha van 40 évünk. De, ha csak 20 évünk áll rendelkezésre, akkor már havi 40 ezer forintra ugrik az összeg havi alapon.

Ebből az egyszerű példából is az jön ki, hogy nem megoldhatatlan feladat a nyugdíjunk kiegészítése, viszont ez csak akkor igaz, ha kellően korán sikerül elkezdenünk. Azért is jó stratégia idejekorán lépni, mert akkor nem kell más célokról lemondanunk. Persze ennek az ellenkezője is igaz, ha késlekedünk, akkor csak más terveink rovására tehetünk szert nyugdíj-kiegészítésre. Sajnos sok esetben inkább a nyugdíjcél látja ennek kárát, ami még most nem is okoz olyan áldozatokat, de 2030-tól nyugdíjba vonulóknál már létkérdés lesz.

Nyugdíjcélra van egy jó ötletünk

Legnagyobb szerencsénkre több lehetőség közül is válogathatunk, ha van keret kifejezetten nyugdíjcélra félretenni. Véleményünk szerint három fő szempont van, ami szerint szelektáljuk a termékeket és csak ennek ismeretében tegyük le a voksot az egyik vagy másik mellett. A három fő tényező: a hozzáférhetőség, a költségek és az adóvisszatérítés mértéke.

A különböző megtakarítási lehetőségek között a legkisebb különbség az adóvisszatérítésben van, gyakorlatilag az önkéntes nyugdíjpénztárnál, a nyugdíj-előtakarékossági számlánál és a nyugdíjbiztosításnál is az éves befizetések 20%-át kaphatjuk meg. Egyedüli eltérés a visszatérítés maximális összegében van, aminek mértéke 100, 130 és 150 ezer forint lehet. Amiből következik, hogy éves alapon 500 ezer, 650 ezer és 750 ezer forint mellett használhatjuk ki a kedvezményeket teljesen.

Ne legyünk túlságosan mohók, lássuk be, hogy ha letesszük a voksot a nyugdíjmegtakarítás mellett, akkor tartsunk ki mellette. Csak úgy érdemes belevágni a takarékoskodásba, ha hosszabb távon is vállaljuk annak terheit, ami persze később kamatostul megtérül számunkra. Nincs annál rosszabb, mintha idő előtt hozzá kell nyúlnunk az összeghez. Már csak azért sem, mert komolyabb büntetést rónak ki ránk, ha a nyugdíjkorhatár előtt törjük fel a malacperselyünket.

Nagyon eltérő elbírálás alá esik a három nyugdíjmegtakarítási termék, viszont mind a három termékben közös, hogy komoly büntetéssel számolhatunk, ha idő előtt megszorulunk és pénzre van szükségünk. A befizetett pénzünknél is kevesebbet kaphatunk vissza, hiszen a jövedelemadó és egészségügyi-hozzájárulás csippenthet le fájdalmas összeget a pénzünkből, ahogy a korábbi adóvisszatérítéseket is 20%-kal növelten kell visszajuttatnunk. A nyugdíjbiztosításnál ennél is tovább mennek, hiszen a visszavásárlási táblázat szerinti értéket kapjuk csak meg (első években 50-60%-ot). De ne feledjük, ha valóban arra használjuk a megtakarításokat, amire szánták (vagyis nyugdíj-kiegészítésre), akkor bőven megtérülhet a befektetésünk. Talán a legfontosabbat hagytuk utoljára, mégpedig a költségeket. Számunkra lényegtelen, ha valaki le tudja énekelni a csillagokat az égről, és magas hozamot ér el, ha ezt olyan mérhetetlenül nagy költségek árán teszi, hogy a végén nekünk ebből semmi sem marad. Az a minimum, hogy az infláció felett hozzon a befektetésünk, de a végső nyugdíj-kiegészítés szempontjából korántsem mindegy, hogy az mindössze 1% vagy esetleg 3%.

Meggyőződésünk szerint, továbbra is a legdrágább megoldásnak számít a nyugdíjbiztosítás, míg a legolcsóbbnak a nyugdíj-előtakarékossági számla, de ez azért fordulhat elő, mert itt teljesen magunkra vagyunk utalva a befektetéseknél. Az arany középutat az önkéntes nyugdíjpénztárak testesítik meg, hiszen nekünk nem kell törődnünk a befektetésünkkel, a másik oldalon viszont relatíve olcsó a szolgáltatás. A friss adatok szerint hosszú távon 1 százalék alatti költséggel számolhatunk, ami jócskán alatta marad a nyugdíjbiztosítások nem egyszer 4-5%-os teljes költség mutatójának.

Végkövetkeztetésként azt mondhatjuk, hogy az átlag magyar elvárásoknak a legjobban az önkéntes nyugdíjpénztár felel meg. Persze találhatunk olcsóbb megoldást is, viszont ez egyedül azért következhet be, mert ott nem kell megfizetnünk a profi befektetőket. Márpedig a többségnek biztos szükség van segítő kézre a befektetésekben, ekkor már a mérleg nyelve a nyugdíjpénztárak felé billen el.