A magyar adóoptimalizálási gyakorlat egyik legagresszívebb megjelenési formája az adózatlan jövedelmek magyar hatóságok számára nem azonosítható svájci bankszámlákra helyezése. Volt. Volt, ugyanis a jövő drasztikusan változik a két ország között létrejövő információcserével. 2017-től automatikusan értesül a NAV a Svájcban magyar magánszemélyekhez kapcsolható bankszámlák adatairól. Konkrétan mi és hogyan változik? Milyen döntési lehetőségei vannak a svájci bankszámlákkal rendelkező magyaroknak? Valós alternatívát jelenthet továbblépni Dubai, vagy Szingapúr irányába?
Fajcsák Gábor és Süli Szilvia, az RSMDTM adószakértőinek írása.
Jelenlegi szabályozás
Svájci-magyar kettős adó egyezmény
A Magyarország és Svájc között jelenleg alkalmazandó, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény még nem rendelkezik a két állam közötti információcseréről. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar adóhatóságnak jelenleg nincs lehetősége Svájcból információt kérni és a svájci hatóságok semmilyen adatot nem kötelesek kiadni.
Megtakarítási Irányelv
2005 júliusában Svájc csatlakozott az európai uniós Megtakarítási Irányelvhez. A Megtakarítási Irányelv az uniós tagállamok, és a csatlakozó harmadik országok (ideértve Svájcot is) adóhatóságai számára automatikus információcserét tesz kötelezővé a magánszemélyek részére fizetett kamatjövedelmek tekintetében (a bankszámla egyenlegekre ez nem vonatkozik!). Ezt az intézkedést az a cél vezérelte, hogy a kamatjövedelemben részesülő személyek illetőség szerinti országa ténylegesen megadóztathassa a másik tagállamból származó kamatjövedelmet. Az automatikus információcsere keretében az adóhatóságok évente adatot szolgáltatnak a magánszemélyek nevéről, lakcíméről, bankszámlaszámáról és a naptári évben realizált kamatjövedelmeiről az illetősége szerinti ország hatósága számára. Az információt szerző adóhatóság a kapott adatok alapján egyértelműen be tudja azonosítani az adózót, és látja, hogy mely országban, milyen bankszámlaszámon van megtakarítása.
A Svájc és az EU között létrejött megállapodás alapján, Svájc átmeneti időszak alatt nem köteles alkalmazni az automatikus információcserét, helyette Ausztriához és Luxemburghoz hasonlóan 35 százalékos forrásadót vet ki a kamatjövedelemre, amennyiben a haszonhúzó másik tagállamban, például Magyarországon bír illetőséggel, a levont forrásadó 75 százalékát pedig átutalják a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamnak. Megjegyzendő, hogy 2015-től Luxemburg áttér az automatikus információcserére így már nem kell majd alkalmaznia a forrásadót.
Az Irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a haszonhúzó magyar magánszemély mentesüljön a 35 százalékos forrásadó alól, feltéve, hogy
- átad a svájci kifizető részére egy a NAV által kiállított igazolást a forrásadó le nem vonhatóságáról, mely NAV általi kiadásának feltétele, hogy a magánszemély a svájci bankszámla számát bejelentse és vállalja, hogy az ezen keletkezett kamatjövedelmeit a magyar adóbevallásában szerepelteti, vagy
- meghatalmazza a svájci kifizetőt, hogy automatikusan, éves szinten információt szolgáltasson a magyar hatóság részére az adatairól, bankszámlaszámáról, a kifizetett vagy jóváírt kamat összegéről, a kifizető személyéről.
Fontos kiemelni, hogy a svájci forrásadó levonása nem mentesíti, és soha nem is mentesítette a magánszemélyeket a magyarországi adóbevallási és adófizetési kötelezettség alól, ugyanakkor mégis egyfajta biztonságot nyújtott eddig a svájci bankszámla tulajdonosok számára, mivel az Irányelv a forrásadó alkalmazása esetére sem a svájci bankok, sem a svájci hatóságok számára nem ír elő semmilyen adatszolgáltatási kötelezettséget más országok adóhatóságai felé.
A megváltozott szabályozási környezet
Svájci-magyar kettős adó egyezmény változása
2013. szeptember 12-én a két ország egy új egyezményt kötött („Egyezmény”). Az Egyezménybe beiktatásra került egy új cikk, amely 2015. január 1-jétől lehetővé teszi az államok közötti kérelemre induló információcserét. 2015. január 1-je az első olyan nap, amelyre vonatkozóan a magyar állam Svájctól információ szolgáltatását kérheti.
Az Egyezmény alapján, ahhoz, hogy a svájci állam adatot szolgáltasson a magyar adóhatóság részére, a magyar államnak az alábbi információkat kell előzetesen Svájc részére megküldeni:
- az eljárás vagy vizsgálat alá vont személy személyazonosító adatai;
- az az időintervallum, amelyre az információcsere kérés vonatkozik, figyelemmel arra, hogy információ az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első év január 1-jén vagy azután kezdődő időszakra kérhetőek;
- a keresett információ természete és formája;
- az adóügyi cél, amelyre az információt kéri;
- amennyiben ismert, a neve és címe bármely személynek, akinek birtokában lehet a kért információ.
Az Egyezményben kifejezetten rögzítik, illetve a fentiekből is látszik, hogy Magyarország nem jogosult ún. „adathalászatra”. Ennek megfelelően az Egyezmény hatálybalépését követően sincs lehetőség többek között arra, hogy a magyar állam arra kérje Svájcot, hogy tájékoztassa az összes magyar adójogi illetőséggel rendelkező magánszemély személyazonosító adatairól, számlaegyenlegéről stb., akik svájci bankban bankszámlával rendelkeznek, azaz nem kérelmezhet „vaktában” különböző adatokat.
Tekintettel továbbá arra, hogy a Megtakarítási Irányelvben foglaltaktól eltérően az Egyezmény nem automatikus, hanem kérelemre induló információcserét tesz lehetővé, azon személyek svájci bankszámláinak adatairól továbbra sem fog Magyarország információval rendelkezni, akik nem kerülnek előzetesen a NAV látóterébe valamilyen oknál fogva.
Svájci bankok gyakorlatának változása a Megtakarítási Irányelv alkalmazásában
A Svájcra nehezedő nemzetközi nyomás (USA, OECD, EU) és az adóelkerülésekben aktív részvétellel vádolt bankokra kiszabott bírságok (gondoljunk csak a Credit Suisse-re kirótt 2,6 milliárd dolláros vagy a BNP Paribas-ra kivetett 8,9 milliárd dolláros bírságra) érezhetően változtatott a svájci bankok hozzáállásán. Egyre több svájci pénzintézet dönt úgy, hogy nem hajlandó a 35 százalékos forrásadó levonására, hanem csak akkor kötnek szerződést a hozzájuk forduló magánszeméllyel, ha a magánszemély hozzájárul ahhoz, hogy Svájc átadja az Irányelvben előírt adatokat a svájci adóhatóság részére, melyeket az továbbít a NAV felé. Sőt, ezt az eljárást jellemzően kiterjesztik a már velük szerződésben álló ügyfeleikre is, határidőt szabva ezen feltételek teljesítésére. Ilyen esetben érdemes rákérdezni a banknál, hogy a NAV által kiállított forrásadó le nem vonhatóságáról szóló igazolást is elfogadják-e. A svájci bankok megváltozott hozzáállása gyakran érzékenyen érinti a befektetőket, ugyanis sok esetben inkább vállalták a 35 százalékos forrásadó levonását, mintsem hogy a személyazonosságukra és jövedelmi viszonyaikra fény derüljön hazájukban.
Az igazi kockázatot azonban nem a kamatjövedelem, hanem a tőke jelenti, hiszen sok esetben a svájci számlákon tartott pénz nem adózott jövedelemből származik. A kamatjövedelmek automatikus jelentése miatt a számlatulajdonosok könnyen a NAV látókörébe kerülhetnek és kihasználva az Egyezmény által biztosított lehetőséget a kérelemre induló információcserét illetően, kezdeményezhetik a svájci bankszámla adatainak (pl.: számlakivonatok) bekérését a svájci adóhatóság közreműködésével.
OECD egyezmény az automatikus információcseréről
Az igazán komoly változást a svájci banktitokban a 2014. október 29-én 51 ország – köztük Magyarország – által is aláírt automatikus adóügyi információcserére vonatkozó multilaterális megállapodás hozhat.
Bár ezt a megállapodást Svájc még nem írta alá, egy az OECD átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fóruma felé intézett levelében megerősítette, hogy szándékában áll az automatikus információcseréhez szükséges jogszabályi feltételeket megteremteni, annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények 2018-tól adatot szolgáltathassanak a külföldiek bankszámlájára vonatkozóan. A tervek szerint az első év, amelyre vonatkozóan adatot szolgáltat, a 2017-es év lesz.
Amennyiben Svájc is ténylegesen csatlakozik az OECD adóügyi együttműködést szabályozó egyezményéhez, az automatikus információszolgáltatás ki fog terjedni többek között a magánszemély személyazonosító adataira, bankszámla-egyenlegére, a magánszemély részére kifizetett kamat, osztalék, és egyéb befektetésekből származó jövedelmeire.
Milyen lehetőségei vannak a svájci bankszámlák tulajdonosainak?
Azoknak a magánszemélyeknek, akik svájci bankszámlán tartották pénzüket, és ezzel kapcsolatos korábbi magyarországi adóbevallási és befizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, de a jövőben szeretnének nyugodtan aludni, lehetőségük van a korábbi bevallásuk önellenőrzésére. Az önellenőrzés a korábban meg nem fizetett adó és a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével számolt önellenőrzési pótlék befizetésével jár. Ez természetesen komoly terhet jelenthet, azonban ebben az esetben mentesülhetnek a NAV által alkalmazható szankciók alól.
Amennyiben ugyanis az adóhatóság állapítja meg a Magyarországon be nem vallott jövedelmet, amely után belföldön nem került sor adófizetésre, az adózónak egyrészt meg kell fizetnie az adóhiányt, másrészt az adóhiány 50 százalékának megfelelő adóbírságot és mindezek felett az önellenőrzési pótlék kétszereséig terjedő késedelmi pótlékot. Ráadásul a jövedelem eltitkolása miatt akár büntetőeljárást is kezdeményezhet az adóhatóság.
Az önellenőrzés mellett egy másik lehetőség a gyakorlatilag adóamnesztiaként működő ún. Stabilitási Megtakarítási Számla (SMSZ) nyitása, mely minimum 5 millió forintos összeggel nyitható. Az SMSZ sajátossága, hogy a számlán elhelyezett összeg – függetlenül attól, hogy a jövedelem korábbi megszerzéséhez kapcsolódóan az adót megfizették-e – a befizetés időpontjában megszerzett jövedelemnek minősül, ezáltal garanciát nyújthat az elmulasztott adófizetési kötelezettség szankciói alóli mentesülésre. Az ily módon megszerzett jövedelem ráadásul 5 év után adómentes lehet. Komoly korlátozást jelent ugyanakkor, hogy 3 évnél korábbi kifizetés esetén az adóteher a teljes(!) elhelyezett összeg után 32 százalék, 3 és 4 év között 16 százalék, míg a 4. évet követően 8 százalék.
Az SMSZ számlán ráadásul kizárólag EGT tagállam által kibocsátott, forintban denominált állampapír tartható, ami gyakorlatilag a magyar állampapírokra korlátozza a választható befektetési eszközök körét. Ez a megoldás tehát amellett, hogy immobilissá teszi a befektető pénzét 5 évre, további kockázatként kizárólag forintban tesz lehetővé befektetést egyetlen szereplő (a magyar állam) papírjaira korlátozva.
A fenti két lehetőségen kívül a svájci bankszámla tulajdonos fontolóra veheti, hogy az ott tartott vagyont egy másik, az információcserével jelenleg még kevésbé vagy egyáltalán nem érintett országba helyezi át. Figyelembe véve azonban az elmúlt évek adózást érintő globális szabályozási folyamatait feltehetően ez a módszer csak ideiglenes sikerrel járhat, mivel látható, hogy az automatikus információcsere világszerte központi kérdéssé vált.
A jelenlegi ismeretek alapján vannak olyan népszerűnek számító helyszínek – többek között Dubai vagy Szingapúr – amelyek egyelőre nem írták alá az automatikus információcseréről szóló egyezményt, sőt részvételi szándékukat sem jelezték, azonban biztos megoldást egy magyar illetőségű svájci bankszámlatulajdonos számára az sem jelent, ha ezen országokba transzferálja vagyonát, mivel Magyarország mindkét állammal kötött egyezményt a kettős adóztatás elkerüléséről. Az egyezmények ugyan automatikus információcserét nem tesznek lehetővé, azonban a magyar hatóságok kérésére a két állam hatóságai az információt beszerzik és átadják, azaz a két említett állam legfeljebb addig számít kedvező helyszínnek, amíg valaki még nem került az adóhatóság látómezejébe. Természetesen léteznek olyan államok is, melyek sem az automatikus információcseréről szóló megállapodást nem írták alá, sem a magyar állammal nem kötöttek egyezményt, azonban ezen államok száma is csökken, ráadásul túlnyomó részt ezen államok az elmaradott régiókban találhatók, melyek nem nyújtanak megfelelő biztonságot a vagyon megőrzése szempontjából.
A globális méreteket öltő adócsalás és adóelkerülés elleni küzdelem, az agresszív adótervezést és adóelkerülést visszaszorító lépések, az államok közötti automatikus információcsere térnyerésének következtében egyre szűkül azon országok köre, ahova a pénzeket még idei óráig „ki lehet menteni”. Naponta jelennek meg hírek arról, hogy mely országok vállalják, hogy csatlakoznak az OECD adóügyi együttműködést szabályozó és automatikus információcserét kötelezővé tévő egyezményéhez. A jelenleg aláíró 51 országon kívül további 33 ország már jelezte részvételi szándékát és a listán olyan korábban adóparadicsomnak számító területeket is találunk, mint Liechtenstein, Brit Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Man szigete, Guernsey, Jersey vagy Gibraltár.
Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.
