bank

Az MNB közbelépett és megváltoztatta a nyugdíjbiztosítások szabályozását. Az idei év elejétől érvényes új adószabályok szerint 20%, maximum 130 ezer Ft adójóváírást kap az, aki nyugdíjbiztosítást köt. Ezzel feléledni látszott a biztosítók süllyedő hajója, a befektetési egységekhez kötött biztosítás, becenevén unit-linked biztosítás. Éles kritikát kapott azonban az a gyakorlat, hogy újfent jelentős költségekkel értékesített termékek kerültek az ügyfelek elé, mellyel ők bizony nem járhattak jól. Az MNB mai napon jelentette meg azon iránymutatását, hogy mit vár el a jövőben a nyugdíjbiztosításoktól.

Az MNB megfogalmazásában a legfontosabb cél a nyugdíjbiztosítások területén, hogy az ügyfél számára a termékkel annak költségeit és az inflációt is kompenzálva érték megőrzést, vagyongyarapodást lehessen elérni.

1., kockázat és befektetés más-más tészta

Ahogy már több írásunkban is kifejtettük: a kockázat fedezettségét (valami baj történik velünk) és a befektetést érdemes külön kezelni és nem egy termékben. Az MNB iránymutatása alapján, ha már egy termékbe kerül a rokkantság elleni védelem és a nyugdíj célú megtakarítás, akkor szét kell választani, hogy miért mennyit fizet az ügyfél. Ez korábban csak az esetek töredékében valósult meg.

2., a nyugdíjbiztosítás legyen nyugdíj célú – teendők a biztosítói oldalon

Az MNB erősen szorgalmazza, hogy a nyugdíj biztosítások a nyugdíjas kori jövedelem kiegészítéseként havi kifizetéssel rendelkezzenek, azaz járadékot fizessenek. Preferált megoldás az életjáradék: azaz amíg él a biztosítást kötő személy, addig folyamatos kifizetést kapjon.
Tavaly vizsgáltuk meg, hogy a biztosítók milyen járadék alapú szolgáltatással rendelkeznek és bizony nagyon szűk volt a kínálat: a biztosítóknak ezen a területen fejleszteniük kell.

3., az adójóváírás és annak hozama is szent

Az államtól kapott adójóváírást és annak hozamát is elkülönítetten ki kell tudni mutatni a biztosítóknak, nem lehet összemosni egyéb befizetésekkel.

4., értékesítés: csak megfelelő befektetési ismeretekkel

Ez bizony nagyon kemény dió lesz. Még a bankfiókokban is nagyon sok olyan ember dolgozik, aki nem rendelkezik olyan szintű befektetési ismerettel, hogy egy nyugdíjterméket értékesíteni tudjon. Hogyan fognak ide felfejlődni az ügynökök?

5., mi legyen a befektetés?

A befektetési szektor kb két évtizede eljutott a céldátum alapok kifejlesztéséig. Ez annyit jelent, hogy ha én 2050-ben megye nyugdíjba akkor a befektetéseim kockázata (részvény helyett állampapír) folyamatosan csökken, ahogy közeledünk 2050-hez. Az ilyen megoldások az MNB szerint előnyt kell, hogy élvezzenek.

Fontos, hogy a biztosítók a nyugdíjtermékhez kínáljanak a lejárathoz igazodó tőke- és hozamvédett termékeket is.

6., És az egyik legfontosabb: mennyi lehet a költsége?

Az MNB előírása szerint a TKM mutató (egységesített költség mutató) maximuma a következő lehet:
• 10 éves futamidő: 4,25%
• 15 éves futamidő: 3,95%
• 20 éves futamidő: 3,50%
amennyiben állampapírokat tartalmazó portfólióról van szó. Ha a befektetések között összetett termékek is szerepelnek, akkor +2%pont lehet a költségszint (ez esetben az ügyfél felé indokolni kell a magasabb költségszintet).

A Bankmonitor.hu véleménye

Az MNB ajánlása lépéskényszerbe hozza a biztosítókat és több ponton is változtatniuk kell a jelenlegi gyakorlaton. Költségoldalon nem volt „túl kemény” az MNB, a megengedett TKM a mi megítélésünk szerint meglehetősen magas. Számunkra egyelőre kérdéses, hogy egy állampapír és kötvény alapú portfólióval hogyan lehet kompenzálni 4,25%-os éves átlagos költségszintet és inflációt. Ez ugyebár egyet jelentene azzal, hogy 4,25%-os reálkamatot kitermelnek az állampapírok.

A járadékszolgáltatás szerintünk klasszikus biztosítói tevékenység, a megtakarítások gyűjtése nem… Továbbra is látni kell, ha valaki hosszú távon szeretne megtakarítani, akkor klasszikus befektetési termékekkel (NYESZ-számlára helyezve) sokkal jobb eredményt lehet elérni, mint biztosítással.

Maradt benned kérdés? Véleményed van? Szívesen látjuk! Szólj hozzá írásunkhoz lentebb! Mindenkinek válaszolunk.