bank

Időről-időre olvasóink visszajelzése alapján azt tapasztaljuk, hogy a megtakarítási/befektetési termékekkel és a különböző pénzügyi szolgáltatókkal kapcsolatban nagyon sok a kérdőjel, sok esetben keverik őket. Ez nem is csoda, hiszen a termékek köre igen széles, ráadásul nagyon sok szolgáltató is jelen van a piacon. Viszont sokszor negatív, vagy torz kép él bennünk az egyes megtakarítási formákról, és az azokat kínáló szolgáltatókat is beskatulyázzuk. A következő cikkünkkel szeretnénk tisztába tenni a dolgokat, és ami még fontosabb, a félreértéseket is eloszlatni.

A pénzügyi intézmények „rendszertana”

Abban egyetérthetünk, hogy nem egyszerű eligazodni a különböző szolgáltatók között, de ha felelősségteljes döntést akartunk hozni, akkor érdemes egy kicsit elmélyülni a témában. Azért is ragadtunk billentyűzetet és kezdtük el a cikket megírni, mert több olyan kérdést is kaptunk, ami alapján arra következtetünk, egyes esetekben összevisszaság van a fejekben.

Kezdjük az elején. Valószínűleg sokan akkor lennének a legboldogabbak, hogy mindent egy helyen megkaphatnának a pénzügyek terén is, akár a szupermarketben. Való igaz, hogy sok időt megspórolhatnánk ezzel, viszont rögtön lássuk is be, hogy nagyon komoly kockázatot hordozhatna magában, ha teljes egészében egyetlen irányba lennénk elköteleződve. A szupermarketes példánál maradva, mi történne velünk, ha régi megszokott hely eltűnne váratlanul.

Pontosan ezért alakult úgy hazánkban is, hogy leegyszerűsítve két nagy tulajdonosi kör mentén vált szét a pénzügyi szektor, az egyes intézmények bankok és biztosítók köré szerveződtek. Korántsem véletlen, hogy egy adott pénzügyi intézmény (egy fiktív példát említve Szigma) neve alatt több szolgáltató egyesül, ezért lehet például egy bankcsoporton belül alapkezelő, befektetési szolgáltató, önkéntes nyugdíjpénztár és lakástakarék-pénztár is. De a biztosítói oldalon is hasonló fejleménnyel találkozhatunk, annyi eltéréssel, hogy csoporton belüli befektetési szolgáltatóval nem találkozhatunk itthon.

A név lehet ugyanaz (például Szigma), viszont a tevékenységek jól elkülönülnek a csoporton belül is. A bankokról és a biztosítókról nem kell sokat beszélni, viszont a többinél néhány részletet érdemes megosztani. Az alapkezelők a befektetők pénzét gyűjtik össze és azt közösen kezelve akarnak adott kockázat mellett vonzó hozamot elérni. A befektetési szolgáltatóknál alapvetően azok találhatják meg a számításunkat, akik a befektetések világában otthonosabban mozognak és nagyobb kockázatot is mernek vállalni. Hosszabb távon gondolkozva több lehetőséget is adnak a pénzügyi csoportok, ilyen lehet egy lakástakarék-pénztár, vagy egy önkéntes nyugdíjpénztár is. Eltérő célok miatt nyithatunk ezeknél számlát, előbbinél a lakáscél a fontos, míg utóbbinál a nyugdíj-kiegészítés. Fontos tudni, attól még, hogy egy csoporton belüli intézményekről beszélünk, mindnek megvan a maga működése és feladata, ilyen formában nem a név a fontos, hanem hogy miként látja el a munkáját az adott intézmény.

Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy ha a pénzügyi csoport egy tagja jó valamilyen szolgáltatásban, az még nem feltétlen vetíti előre azt, hogy az egész csoport is hozza ezt a színvonalat. A képzeletbeli Szigma bankot megemlítve lehet, hogy nagyon jó alapkezelővel rendelkezik, de ettől még nem biztos, hogy például a lakástakarékok területén a legjobb szolgáltatást kínálja.

Ne keverjük a szezont a fazonnal

Az államilag támogatott nyugdíjcélú megtakarítások fajtái sokszor megtévesztik az embereket, mivel három megoldás is elérhető: az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíj-előtakarékossági számla, és nyugdíjbiztosítás. A hasonlóság mindössze annyi, hogy mindhárom esetben – különböző értékben - kiaknázható az állami támogatás, viszont a feltételek és költségek már nagymértékben eltérnek. Önkéntes nyugdíjpénztári számlát az erre szakosodott önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj elő-takarékossági számlát bankok és befektetési szolgáltatók, a nyugdíjbiztosítást pedig a különböző biztosítók kínálják.

Leggyakrabban az önkéntes nyugdíjpénztárak és a magánnyugdíjpénztárak összekeverése szokott gyanakvást szülni az emberekben. Pedig két nagyon különböző dologról van szó, a befizetések forrása az önkéntes pénztárak esetében az emberek önszántából, nettó keresetükből történik, ezzel szemben a magánnyugdíjpénztáraknál az állami bevételek (járulékok) egy részének befektetéséről szólt a fáma. Az önkéntes pénztáraknál így vajmi csekély valószínűsége van, hogy összegyűlt megtakarításunkhoz hozzányúljon az állam, hiszen ennyi erővel nem lenne sehol biztonságban a pénzünk, mindegy hol tartjuk.

Gyakori eset az is, hogy valaki csalódik egy biztosító unit-linked biztosításában, ezt viszont kivetíti a pénzügyi csoporthoz tartozó összes intézményre és/vagy termékre. Másként fogalmazva, az Omega képzeletbeli biztosítóhoz tartozó összes terméket parkoló pályára tesszük, függetlenül attól, hogy azt éppen egy biztosító, egy alapkezelő vagy egy önkéntes nyugdíjpénztár kezeli. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy nem a hozzánk illő terméket választottuk, így ebből fakadnak a negatív tapasztalataink. Ugyanakkor lehet, hogy könnyen megtaláltuk volna a számításainkat, ha a szolgáltató befektetési alapját választjuk.

De példaként hozható az az eset is, amikor egy biztosításban való csalódás miatt eleve lemondunk a csoporthoz tartozó önkéntes nyugdíjpénztárról, pedig a két dolognak semmi köze sincs egymáshoz. Maradva az Omegás példánál, képzeljük el, hogy a biztosítónak van egy külön önkéntes nyugdíjpénztára is. Hiba lenne azt gondolni, hogy ha a biztosítás nem volt jó számunkra, akkor a nyugdíjpénztár se lesz megfelelő.

Összességében az a legfontosabb, hogy jól járjuk körül, hogy mibe fektetünk, hiszen ekkor megkímélhetjük magunkat a keserű tapasztalatoktól. Az is lényeges, hogy meg tudjuk különböztetni az egyes termékeket, és ha valahol csalódás is ért minket, ettől még ne mondjunk le a vonzóbb feltételekkel kecsegetető befektetésekről. Ne vegyük egy kalap alá a szolgáltatókat sem, könnyen lehet, hogy csak mi tettünk rossz lóra, egy másik megtakarítási termék viszont megfelelne számunkra.