bank

A Kúria múlt hétfői döntése, illetve eheti részletes magyarázatát követően jogi oldalon még esszenciális kérdések maradtak nyitva. A devizahitelesek számára a két legfontosabb nyitott kérdés most; egyrészt vonatkozik-e az 5 éves elévülési idő a hitelszerződésekre is, másrészt mi történik, ha egy szerződésről bebizonyosodik, hogy érvénytelen? A Bankmonitor.hu a devizakárosultakat és pénzintézeteket is képviselő Dr. Imre András jogásszal (az Imre Ügyvédi Irodavezetőjével) beszélgetett a helyzet értelmezéséről.

Meddig érvényesíthető a kár? Érvényes-e az 5 éves elévülési idő?

A Kúria nem mondta ki, hogy a devizahitel szerződések semmisek. Az nyert megállapítást, hogy a devizahitelesek az árfolyamrés alkalmazása és az indokolatlan egyoldalú kamatemelés alapján érvényesíthetnek kártérítési igényt. (Illetve, ha bizonyított a nem megfelelő tájékoztatás, akkor semmis a szerződés, de ezzel írásunk második felében foglalkozunk).

Miért kritikus az 5 év visszamenőleges hatály?

Az 5 éves elévülés a hazai joggyakorlatban (is) azt a célt szolgálja, hogy stabilitás és kiszámíthatóság adott legyen az üzleti és társadalmi szférában – vélekedik Dr. Imre András. Amennyiben 5 évnél korábbi követeléseket is érvényesíteni lehetne, akkor a forgalom (szerződések, tranzakciók) biztonsága is megkérdőjeleződhetne, hiszen egészen a szabálytalan privatizációkig, vagy még évtizedekkel korábbi időpontokig is vissza lehetne nyúlni és akár többszörösen bekövetkezett tulajdonváltásokat felülírni. Ez egy bizonyos ponton a tulajdonhoz, a gazdasági forgalomhoz kapcsolódó kiszámíthatatlansághoz vezetne, mely a társadalom és gazdaság normál működését is megnehezítené.

Az 5 éves időkorlát érvényesülése a devizahitelből eredő károk érvényesítésére ugyanakkor egyelőre nem esik egységes megítélés alá. Gulyás Gergely, a FIDESZ frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke az InfoRádió Aréna műsorában még természetesnek látta az 5 éves korlát alkalmazását ez esetben is, azonban később nemcsak politikusi, de jogi vélemények is elhangzottak ezzel ellentétesen (pl. Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője nyilatkozott ilyen utalást téve a Heti Válasznak).

Dr. Imre András szerint egy esetben lehet a devizahitelek esetében érvényesíteni az öt évnél régebbi követelést. A régi Ptk. szerint az elévült követelést is be lehet számítani, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be. Azaz, ha jelenleg még a banknak élő követelése áll fenn az adóssal szemben, akkor a 2009-előtti törlesztésekből eredő elévült igények is beszámíthatóak az adós által, mivel a bank követelésének keletkezésekor – ami praktikusan a folyósítás időpontja – még nem évülhettek el a későbbi résztörlesztésből eredő árfolyamrés különbözet iránti igények. A legtöbb devizahiteles szerződést a régi Ptk alatt kötötték és még nem zárták le, így az esetek többségében az öt éven túli követelés érvényesíthetősége adott lehet.

Dr. Imre Andrástól megtudtuk, hogy az elévülés ideje nem mindig 5 év volt. A magyar jogban is volt olyan időszak, amikor az általános elévülési idő 32 évig terjedt, de pl. államkincstári követelések 100, az egyház követelései pedig 40 év alatt évültek el. Mára azonban a gazdaság felgyorsulásával ilyen hosszú elévülési idő szinte kezelhetetlen helyzetet eredményezne, nem is beszélve arról, hogy exponenciális tempóban ’kopik’ az ügylet eseményeinek felidézhetősége (személyes találkozókon elhangzottak pl.) és csökken a bizonyítékok beszerezhetősége. Az 5 éves elévülés a jogi szakértő szerint a nemzetközi gyakorlatba is jól illeszkedik. (A szavatossági és jótállási jogok érvényesíthetősége egyébként a magyar jogi szabályozásban is általában sokkal rövidebb érvényesíthetőséget tesznek lehetővé.)

Mekkora kár érvényesíthető?

A Bankmonitor is megpróbált egy durva becslést adni egy átlagos, 2007-ben felvett svájci frank alapú hitelben feltételezhetően érvényesíthető kár meghatározására. Jogi szakértői szemmel egy kicsit összetettebb a kép. Dr. Imre András a kérdésre adott válaszát odáig vezeti vissza, hogy a Kúria kimondta: egy szerződésben az egyoldalú költség/kamatemelést megengedő szerződéses rendelkezés akkor nem tisztességtelen, ha a szerződésből már az aláíráskor kitűnik, hogy az ok-listában felsorolt körülmények milyen okból, milyen mértékben hatnak ki a kamat, költség és díj mértékére. Mindez egyet jelent azzal, hogy elvileg a válság előtt a bankoknak látni kellett volna pl.:

o pár év múlva különadót fognak fizetni
o a svájci frank forrásköltségének jövőbeni emelkedését (a magyar specifikus CDS felár bővülése, azaz az ország nemfizetési kockázatának emelkedése miatt bekövetkezett növekmény miatt)
o 20% lesz a hitelek nemfizetési rátája

Mindhárom tényező jelentősmértékben befolyásolja egy bank árazását, mivel a betétesek védelme érdekében kötelező felelős gazdálkodás révén a banknak kiegyensúlyozott működést kell biztosítania.

Mi történik akkor, ha bizonyítottan érvénytelen egy szerződés?

Ez esetben a magyar jog a felek közötti elszámolást írja elő. Képzeljünk el azonban egy olyan esetet, ahol (és most vegyünk példaként egy lízinges esetet hitel helyett):

o a lízingszerződés nélkül a lízingbeadó nem vásárolta volna meg a később lízingbe adott ingatlant, azaz
o ha az ingatlan eladója nem azonos a lízingbeadóval, akkor az eladó és a lízingbeadó közötti adásvételi szerződés érvényes, ott nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot. A lízingbevevő azonban a lízingbeadó részére az induláskor nagyobb összegű első lízingdíjat fizetett, ami rendszerint az önereje volt.
o visszatérítésre kerülnek a lízingbevevő által banknak/lízingbeadónak megfizetett összegek (lízingdíjak),
o de mindeközben az ingatlan használatáért valamilyen díjat érvényesíteni kell és
o elengedhetetlen, hogy minden egyes összegnek az időbeliségét kezeljük valamilyen kamat érvényesítésén keresztül

Mit kell szabályoznia a kormánynak?

1., kezelni kell a Kúria döntés értelmében az árfolyamrés különbözet miatt érvényesíthető kár számításának és rendezésének módját.

2., a teljes egészében érvénytelen szerződések esetére az ügyletek lezárását, az elszámolás módját .

Mi lehet a megoldás?

Dr. Imre András szerint a magyar igazságszolgáltatás nem tudná kezelni azt a helyzetet, ha 500 ezer devizahitelesből akár csak 200 ezer adós pert indítana. Így hatékony, gyors és egyértelmű szabályozásra van szükség. Megítélése szerint a tulajdon és a gazdasági forgalom stabilitását veszélyeztetné, ha 5 évnél korábban keletkezett kárt egy visszamenőleges hatályú törvény alapján érvényesíteni lehetne. A szociális szempontok beemelése, differenciálás pedig a devizahitelek kivezetésében vélhetően elkerülhetetlen lesz, hiszen indokolt az eltérő megítélés azokban az esetekben, amikor valaki a harmadik ingatlanát vásárolta meg befektetési célból svájci frank hitelből. 

Tanulság a jövőre nézve: milyen egy jó hitelszerződés?

A Kúria szerint, ha egy egyoldalú költség/kamatemelésre jó képlet alkotható, akkor azt meg kell tenni – áll a június 24-én megjelent részletes véleményben. A Kúria döntése alapján a szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötésből a fogyasztónak a szerződésmódosítás bekövetkeztekor tudnia kell ellenőrizni a szerződésmódosítás indokoltságát, arányát és mértékét is. Dr. Imre András szerint ez ellentmond a Kúria azon 2013-ban megfogalmazott véleményének, hogy a bankok árazási elvei nem nyilvánosak, azt a Felügyelet (jelenleg az MNB) ellenőrzi. Az árazási elvek nyilvánosságra hozatala nélkül nehezen tud elképzelni olyan képletet, ami megfelel a Kúria elvárásainak. Az árazási elvek nyilvánosságra hozatala azonban súlyos üzleti problémákat jelentene a bankok számára, hiszen a piaci versenyben mindegyik bank más-más árazási elvet követ pl. a kockázatkezelési szempontból más-más kategóriába besorolt kölcsönfelvevők esetében…

Nyitott kérdések tehát még bőven találhatók a devizahitelek körül parázsló vitában.