bank

21% fölötti hozamával a Concorde Citadella az elmúlt egy évben messze kiemelkedett magyar abszolút hozamú alapok mezőnyéből. Az alap tavaly szeptemberben nagyot változtatott azon, ahogyan a rá bízott pénzt kezeli, mondhatni merészebbé vált és ez egyelőre bejött. De mikbe fektetett az alap az elmúlt egy évben? Meddig lehet egyáltalán ilyen kimagasló hozamot elérni? A témában leginkább kompetens szakember, az alap befektetésekkel kapcsolatos döntéshozója, Zsiday Viktor válaszolt kérdéseinkre. Annyit elárulhatunk előre: a 21%-os hozam nem fenntartható hosszú távon.

(Bankmonitor): Egy éve változott az általad irányított Citadella alap kockázati szintje. Hogy érzed Magad, milyen éved volt?

(Zsiday Viktor): Az abszolút hozamú alapok számára nem volt egy sikertörténet az elmúlt 12 hónap, nekünk viszont egy nagyon jó évünk volt. A jó hozamhoz nekem kell, hogy legyenek erős trendek – amik nem mindig vannak -, de kell az is, hogy az ember eltalálja ezeket. Harmadrészt pedig az is szükséges, hogy a belépési és kilépési stratégia jó legyen. Ez a három feltétel elég ritkán teljesül, de az elmúlt egy évben nekem összejött.

Voltak erős trendek, amiket sikerült meglovagolni, és nem követtünk el nagyobb hibákat a belépéseknél sem. Nagyjából arra számítottam, ami végül történt is. Ilyen elég ritkán fordul elő, ezért azt gondolom, hogy ami az elmúlt egy évben volt – a 20% fölötti hozam, ezzel a kockázati szinttel -, nem hiszem, hogy hosszútávon fenntartható. Amikor 2014 szeptemberében átálltunk az új kockázati szintre, azt céloztuk meg, hogy három év átlagában éves 10-12%-os hozamot megpróbálunk elérni. Szerintem ez az, ami fenntartható. Az elmúlt egy év teljesítménye nagyon jó, de nem gondolom, hogy megismételhető a következő egy évben.

(BM): A három éves időtávon 10-12%-os hozamot továbbra is elérhetőnek tartod? 2019-ig teljesülhet ez a jelenlegi hozamkörnyezetben is?

(Zs. V.): Szerintem az éves 10-12% elérhető, feltéve, hogy nincs nagyon elrontva valami, és vannak értelmes piaci trendek. Én inkább trendkövető vagyok, így ha van trend, és amit gondolok a világról, egybeesik azzal, ami történik, szerintem teljesíthető. Ha nincsenek normális piaci trendek, akkor nem. Az éves 20%, az nagyon ritkán jön össze, de éves 10% - ha minden jól megy -, akkor szerintem elérhető.

(BM):  Fölsorolnál néhány olyan trendet, ami hozzájárult ehhez a 20% fölötti teljesítményhez, és amire különösen büszke vagy, hogy elkaptad az elmúlt egy évben?

(Zs. V.): Három nagyobb volt, és volt még pár kisebb is. Már tavaly ősztől az olaj árának esésére spekuláltam. Az azért is volt érdekes, mert ismertem, mi történt 1985-ben. Röviden: pont ugyanaz, mint 2014-ben. A szaúdiaknak elegük lett abból, hogy jönnek be az új termelők az olajpiacra, ezért kitalálták, hogy jól megemelik a termelést, és ezzel kiszorítják az újakat. Akkor az északi-tengeri olajtermelők voltak ezek a drága és új termelők, most meg az amerikai palaolaj és palagáz cégek. Akkor 30 dollárról 10-ig esett az olaj, most meg 120 dollárról 35-40-ig. Nagyon hasonló volt a helyzet, és erre számítottam is. Sajnos nem volt elég nagy a pozícióm, de még így is jól keresett rajta az alap.

Aztán volt ezzel párhuzamosan egy dollár long pozícióm is, hiszen amikor az árupiacok esnek, akkor a dollár erősödik. Emellett pedig jó volt még, hogy kínai A-részvényeket is vett az alap. Én már 2014 őszén akartam, de a stratégiaváltás előtt nem vehettem még kínai részvényeket. Végül 2014 októberében vásároltam, amit aztán 2015 nyarán építettem le. Ebből tehát sikerült is időben kiszállni, mielőtt összeomlottak volna a kínai tőzsdék.

Még arra is számítottam, hogy idén tavasszal, amikor kiderül, hogy nincs defláció, fel fognak robbanni az európai állampapír hozamok. Ez el is kezdődött, de aztán elég gyorsan abbamaradt, mikor jöttek a kínai problémák. Én azt gondoltam, hogy a német hosszú hozamok 1,5-2%-ra felmennek, ezek végül csak 1%-ig emelkedtek, de előtte szinte nullán álltak, ami teljes nonszensz volt.

(BM): Mik voltak a legnagyobb tévedések az elmúlt egy évben?

(Zs. V.): Nem nagyon volt olyan. Azért is mondtam, hogy ez a 20% fölötti hozam nem fenntartható, mert az ember gyakran téved. Olyan nincs, hogy valaki nem téved. Tudok azért kisebbeket említeni az elmúlt egy évből is. Például most júliusban, amikor elindult a kínai pánik, arra számítottam, hogy az amerikai kötvényhozamok majd leesnek, ami végülis nem történt meg. De ez sem volt egy egetverő tévedés.

(BM): A Citadella alap árfolyama néhány hónapja csak oldalazik, nincs érdemi emelkedés. Mi történt ebben az időszakban?

(Zs. V.): Három pozícióm volt a nyár folyamán. Egyrészt arra számítottam, hogy a dollár beerősödik, másrészt arra, hogy a kötvényhozamok lemennek, és hogy a részvénypiac leesik. Mindháromban volt pozícióm, a kötvényre volt a legnagyobb, az veszteséges lett. A részvényen kerestem egy kicsit, a dolláron viszont nem találtam a fogást, és abból is kiszálltam. Nyilván miután kiszálltam, két nappal később elkezdett erősödni. Iránykeresés volt tehát, és a kis nyerő és a kis bukó ellensúlyozta egymást. Nagyjából ez történt az elmúlt hónapokban.

De ez a normális. Ha az ember keresi az irányt, és nem hibázik nagyon nagyot, akkor az árfolyam oldalazgat, ha eltalálja, akkor pedig van valami mozgás. Ennél azért lesznek rosszabb időszakok is, mert amikor ötször egymás után nem találom el, hogy mi a helyzet, akkor lejjebb lesz az árfolyam.

(BM): Kicsit beszéljünk a kockázatról. Amikor egy éve beszélgettünk, akkor azt mondtad, hogy az várható, hogy ez az új, megemelt kockázati szint fokozatosan épül majd be. Az elmúlt egy évben hogyan mozgott a kockázat?

(Zs. V.): Nehéz erre válaszolni, mert a kockázatvállalás lehetséges mértékét azért is emeltük meg, hogy ha valami nagyon nagy alulértékeltséget találunk, akkor az alap ki tudjon építeni nagyobb pozíciókat hosszabb időtávra. Ha például van egy ilyen helyzet, akkor tudjon venni, mondjuk 50% részvényt akár 2-3 éves időtávra. Ilyen helyzet az elmúlt évben nem alakult ki, tehát nem is volt ilyen nagyon nagy pozíciója az alapnak. De ez nem azért van, mert óvatoskodás volt, hanem azért, mert én nem láttam ilyen helyzetet. A szándékolt kockázatvállalásban nincs, meg nem is lesz változás. De, hogy ez realizálódik-e, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor nagy alulértékeltség, vagy nagy túlértékeltség lesz, amit akár több éves időtávra meg lehet játszani, nem tudom. Emiatt viszont az árfolyam ingadozása jóval nagyobb is lehet annál, mint amit mondjuk az elmúlt egy évben tanúsított az alap. De azt nem tudom megmondani, hogy mikor lesznek olyanok, mert ez nagyon piacfüggő.

(BM): Most milyen pozícióid vannak? Mit gondolsz, mi fog történni?

(Zs. V.): Arról beszélhetek, ami szeptember végén volt, mert akkor volt a legutolsó publikus tájékoztatásunk. De inkább azt mondanám, hogy mi az, amit gondolok: semmit. Semmi olyan nincs, ami megjátszható. Elég jelentős globális lassulási hullám van, ami a feltörekvő országok irányából jön. Eltarthat jó ideig ezeknek a szenvedése, és ennek a fejlettekre is lesz hatása. Sőt, én azt is gondolom, hogy egy jelentős profit recesszió lesz a tőzsdéken, tehát elég pesszimista vagyok a részvénypiacokkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a tőzsdék esni fognak, de nem jött még el a pillanat, hogy az esésre érdemes legyen spekulálni.

Így részvényben semmi értelmes elképzelésem nincs. Egy elképzelésem van, amihez meg talán már késő belépni: a dollár. A dollár a „feltörekvő országok svájci frankja”. Azt történt, hogy sok feltörekvő országban a vállalatok dollárban vették fel a hiteleiket, és egy ugyanolyan önerősítő folyamat zajlik jelenleg ott is, mint nálunk és egész Kelet-Európában folyt a svájci frankkal. Mindenki rájött, hogy ez nem jó, elkezdik visszafizetni a hiteleket, ez viszont azt jelenti, hogy dollárt kell venniük, ami tovább erősíti a dollárt. Ettől ők még nagyobb bajba kerülnek, amitől még többet kell törleszteniük. Egy olyan önerősítő problémában vannak tehát, ami a dollár folyamatos erősödéséhez vezet. Szerintem a feltörekvő piacok, Kína, a dollár erősödés, a profit recesszió, ez mind egy nagy makro téma, amibe be lehetne valahol szállni. Én most belépési pontot nem látok, tehát én meglehetősen a partvonalon vagyok, de ebben az irányban kell kutakodni.

(BM): Utolsó kérdésként más téma: hogyan osztod be az idődet a tőzsdén jegyzett Plotinus és a Citadella alap között? Úgy is kérdezhetném, hogy hogyan néz ki egy napod, ha e kettő között kell megosztanod a „munkaidődet”?

(Zs. V.): A Plotinusnál és a Citadellánál a tőkepiaci gondolkodási és befektetési folyamat párhuzamos. Tehát itt nincs nagy időmegosztás, mert nem tudok mást gondolni Plotinus-ként, mint Citadellaként. A Plotinus-nál annyi a különbség, hogy ott vannak reálgazdasági projektek, és azoknak van egy bizonyos időigénye. De az teljesen ad-hoc. Van, hogy egy csomó ideig nem csinálok semmit ezzel kapcsolatban, aztán hirtelen rengeteg emberrel találkoznom. Tehát ez teljesen véletlenszerű.